Mi is a dolgom ezen a világon?
Mi hajt, mi kerget át az életen?
A választ erre tudom, megtalálom,
s eloszlik bennem minden félelem.
Szeretet lángja itt él a szívemben,
Melegét érzi mindaz ki erre jár,Megerősítést lelek a hitemben,
Hogy jó az ember s az élet sem sivár.
Csak vakságunktól kéne szabadulnunk,
Mit dühünk, haragunk táplál szüntelen.
Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk,
S szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.
Átélni újra múltunk szép emlékét,
Kívánni azt, hogy úgy legyen!
Dédelgetni a boldogság tiszta képét-
Felfelé menni mindig a hegyen.
Ahogy a Nap ott fenn ragyog az égen,
Ha kél, ha fekszik, épp oly messze van
Szeretettel tekint a nagyvilágra
És járja útját, soha se nyugtalan.
A napnak fénye szívünkben parázslik,
a szeretet lángja fáklyaként lobog,
Ne tartsd magadban, érezze a másik,
Ebben a fényben lehetünk boldogok.
KÍVÁNJUK SZERETET FÉNYE RAGYOGJON RÁD!
JÓSKA és ERZSÉBET
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése